A digitális fotózással elengedhetetlenné vált képeink utólagos szerkesztése. Habár a filmes fotózás esetében is alkalmaztak utólagos szerkesztési technikákat, az előhívás során korántsem volt annyi lehetőség és nem is volt annyira szükséges, mint manapság.

Az utómunka a digitális fotók esetében azért megkerülhetetlen, mert ez teszi lehetővé a képek finomhangolását és a technológiai korlátok áthidalását. A kamera szenzora ugyan képes rengeteg információt rögzíteni, de az alapvető beállítások (például expozíció, fehéregyensúly, kontraszt) nem mindig tükrözik az elképzelt végeredményt vagy a valóságot. Az utómunka során ezeket a paramétereket módosíthatjuk, hogy a kép jobban megfeleljen a saját elképzeléseinknek és az adott helyzet esztétikai elvárásainak. 

Egy gyakori példa erre az, amikor egy belső helységből az utca felé kifotózunk. Ilyenkor előfordulhat, hogy az ablak teljesen fehérré válik, miközben a szoba világos marad, vagy fordítva: az ablak részletgazdag lesz, de a szoba sötétbe borul. Ez azért történik, mert a kamera szenzora nem képes átfogni az ilyen széles dinamika tartományt. Azonban utómunka során könnyedén javíthatjuk a képünket, kiegyensúlyozva a világos és sötét területek arányát.

Az utómunka szempontjából a RAW, vagyis nyers formátumú képek a legideálisabbak. iPhone esetén ez a ProRAW vagy ProRAW Max formátumot jelenti. Ezekben a formátumokban a kamera a lehető legtöbb adatot rögzíti, ami nagyobb rugalmasságot biztosít a szerkesztés során. Fontos azonban, hogy a RAW formátumban készült képek utómunka nélkül fakónak tűnhetnek a JPG vagy HEIC formátumhoz képest.

RAW-ban akkor érdemes fotózni, ha van némi tapasztalatunk a képszerkesztés terén, emellett ezek a fájlok nagyobb méretűek, és gyorsan betölthetik az eszközünk tárhelyét, ha kizárólag ebben a formátumban dolgozunk. Ugyanakkor a HEIC és JPG formátumok is lehetővé teszik a képek utómunkáját, és ezekből is kiváló eredmények érhetők el.

A képszerkesztés során érdemes kerülni a túlzásokat, például a túlszaturált, giccses hatást keltő beállításokat. Természetesen a szerkesztési stílus személyes ízlés kérdése, és mindenki más látványvilágot részesít előnyben. Én azt vallom, hogy a szerkesztésnek a valósághoz kell közelítenie: az a célom az utómunka során, hogy a fotó visszaadja azt a hangulatot és látványt, amit a valóságban tapasztaltam.

Az AppStoreban számos képszerkesztő szoftvert találunk ingyenestől a fizetősig, egyszerűtől a bonyolultig. Az évek során magabiztosan állíthatom, ha nem is az összeset, de a legtöbb ilyen applikációt kipróbáltam. 

Az alap képszerkesztési feladatok elvégzésére ezeket a programokat ajánlom:

-Natív Fotók applikáció

-Snapseed

-Lightroom mobile

Ha szeretnénk régi analóg, avagy filmes hatást adni képeinkhez, ezeket az applikációkat érdemes kipróbálni:


-RNI films

-VSCO

A legösszetetebb utómunka szoftver, amit az alap képszerkesztési funkciók ellátására alkalmas csoportba is beletettem a Lightroom mobile. Az ingyenes verziójával rengeteg mindent tudunk szerkeszteni, azonban a teljes előfizetős verziójával már szinte a legkomplikáltabb műveleteket is gond nélkül elvégezhetjük.

Retusálásra, vagy tárgyak eltüntetésére a képekről az Apple natív Fotók applikációja is képes már az AI technológia segítségével. Ez a funkció azonban még csak az Egyesült Államokban működik jelenleg, Európában várhatóan 2025 tavaszán lesz elérhető számunkra. De csüggednünk egyáltalán nem kell, mert van egy alkalmazás ami segítségével minden retusálási munkát könnyedén elvégezhetünk:


-TouchRetouch

Egy képszerkesztési folyamat mindig a vágással kezdődik számomra. Rendkívül kreatív eszköz és használatával akár új értelmet is adhatunk egy képnek. Erre az egyik leghíresebb példa Itsuo Inouye fotós képe aminek szűkebbre vágásával teljesen más értelmet nyer a kép.

Az eredeti fotón egy iraki katona látható, aki megadta magát az Egyesült Államok hadseregének a kuvaiti határ átlépése után (középen). A kép értelmezése lehet fenyegető (bal oldalon) vagy jótékony (jobb oldalon), attól függően, hogy melyik részét távolítjuk el a képnek.

A fent említett eset jól szemlélteti, hogy milyen erőteljes szerkesztési eszköz tud lenni a vágás.

Amikor elkezdem a szerkesztését egy képnek, mindig az első lépés számomra a vágás. Ilyenkor fontos teendő a kép kiegyenesítése is.

Tehát itt a kép méretét és arányait módosíthatjuk. Az egyenesítés segít kiegyenesíteni a ferde horizontot vagy egyéb görbe vonalakat.

Minden beállításnál érdemes az értékeket nagyon finoman beállítani és általánosságban mondható, hogy maximum +30, minimum -30-as értékek között érdemes mozognunk (extrém eseteket leszámítva), hogy kiegyensúlyozott végeredményt kapjunk és ne forduljon át képünk giccsbe.

A kép általános fényerejét állítja. Növeléssel világosabbá, csökkentéssel sötétebbé válik a kép.

A ragyogás eszköz finomhangolja a kép világos és sötét területeit, hogy a részletek jobban láthatóvá váljanak, különösen a közepes tónusokban. Ez egyfajta intelligens fényerő- és kontrasztbeállítás, amely nem csak világosítja vagy sötétíti a képet, hanem kiegyensúlyozza a megvilágítást, így a kép természetesebbnek és dinamikusabbnak tűnik.

A világos részek fényességét állítja. Hasznos, ha egy kép túlságosan kiégett vagy túl világos. Ha képünk egy része kiégett, akkor a mínuszba nyúló értékekkel tudjuk visszahozni a kifehéredett részeket. Például az égboltunk megmentésére rendkívül jól működik ez a funkció.

A sötét részek fényerejét szabályozza, így több részlet hozható elő az árnyékokból. A mintaképen látható, hogy a pozitív értékeknél az alagút teljes felső részét szinte kivilágosítja, azonban ha nagyon a pozitív irányba mozgatjuk a csúszkát könnyen túlszerkesztett kép hatását keltheti.

A sötét és világos területek közötti különbséget erősíti vagy gyengíti. Ez az eszköz határozza meg, hogy a világos részek mennyire legyenek világosak, a sötétek pedig mennyire sötétek, ezzel növelve vagy csökkentve a kép dinamikáját.

A kép közepes tónusainak fényerejét módosítja, anélkül hogy a legsötétebb és legvilágosabb részek jelentősen változnának. Ez a szerkesztési funkció a fotónk minden részletének fényerejét arányosan módosítja, anélkül hogy kifejezetten a világos vagy a sötét területekre összpontosítana.

A fekete pont beállítása meghatározza, hogy a kép legsötétebb részei milyen mély fekete árnyalatot kapjanak. Ez az eszköz a fekete tónusok intenzitását növeli vagy csökkenti, ezzel drámai módon befolyásolva a kép kontrasztját és mélységét. Pozitív értéknél a sötét részek teljesen feketévé válnak, míg negatív értéknél a fekete részek sötétszürkébe fordulnak át.

A kép színtelítettségét növeli vagy csökkenti. Alacsonyabb értéknél a kép fakóbb, magasabb értéknél pedig minden szín intenzívebb lesz. Ez az az beállítás aminek használatával sokan túlzásba esnek. Ne kövessük ezen képszerkesztők példáját és használjuk csak nagyon enyhén. (Én a legtöbb esetben nulla értéken hagyom, vagy -10 esetleg -15 értékig megyek le.)

A színek élénkségét állítja úgy, hogy közben a bőrszínek természetesek maradnak. A szín élénkség és a telítettség közötti különbség a színek intenzitásának módosításának módjában rejlik. Bár mindkét eszköz a színeket érinti, különböző módon hatnak a képre. A telítettség beállítás a kép összes színének intenzitását egyformán módosítja, míg az élénkség szelektíven növeli a színek intenzitását, különösen a kevésbé telített színekét, miközben a már élénk színekre kevésbé van hatással.

A kép hideg (kékes) vagy meleg (sárgás) tónusát állítja. A mínuszos érték hidegebb, míg a pozitív érték melegebb árnyalatot ad. Ha őszi vagy nyári napos képünket szerkesztjük érdemes melegebb árnyalatot beállítani, amíg téli vagy hideg esős időben készítettük a képet, a kékesebb árnyalatok jobban visszaadhatják a hangulatot.

A kép bizonyos színeihez árnyalatokat ad, például zöldes vagy lilás tónust. Ez az eszköz tehát arra szolgál, hogy a színek közötti árnyalatbeli egyensúlyt finomhangolja, gyakran olyan helyzetekben, ahol a fehéregyensúlyt nem tökéletesen állította be a Kamera alkalmazás. Ha túl lilás árnyalata van képünknek a mínuszos értékek felé mozgatva a csúszkát zöldesebb árnyalatot adhatunk képünknek, azonban ha zöldesebb a képünk a lilás árnyalatok felé javíthatjuk a pozitív értékekkel.

Finomhangolja a kép kontúrvonalait, hogy élesebb részletek jelenjenek meg. Érdemes csak nagyon enyhén használni, mert a natív kamera applikáció algoritmusa alapvetően túlélesíti a képeket.

A definíció eszköz finomabb módon szabályozza a kép részleteit, mint az élesség. Miközben az élesség elsősorban a képen lévő körvonalak és textúrák kontrasztját növeli, a definíció az apró részletek és a középtónusok hangsúlyozásával javítja a kép textúráját, anélkül hogy túlzásba vinné az élek kiemelését. Csökkentésekor a részletek visszafogottabbá válnak, a kép lágyabb és homogénebb lesz. Ezzel szemben a növelésekor a textúrák (például bőr), növények, szövetek részletei finoman hangsúlyosabbá válnak.

Csökkenti a képen lévő szemcsésséget, amely alacsony fényviszonyok között készült képeken gyakran előfordul. Esti képeknél érdemes alkalmazni, vagy bárhol ahol túl „zajos”-nak tűnik a kép. Túlzott használat esetén viszont nagyon lágy képet kaphatunk.

Ez az eszköz arra szolgál, hogy a néző figyelmét a kép központi elemeire irányítsa, miközben a széleket finoman elhomályosítja vagy tompítja. Növelésekor a kép szélei sötétebbé válnak, és erősebb fókuszt kap a középpont. Csökkentéskor világosabb vignettálást hozhatunk létre, ami lágyabb hatást kelthet.

Az eredeti képet bármikor visszaállíthatjuk a szerkesztések elvetésével, így nem kell aggódni az eredeti fotó elvesztése miatt.

Abban az esetben ha egy képsorozatot csináltunk, vagy több képre is azokat a beállításokat szeretnénk alkalmazni amiket aprólékosan beállítottunk, lehetőségünk van átmásolni más képre is a beállításainkat. Így időt spórolhatunk meg és nem kell egyenként mindegyik képnél ugyanazokat beállítanunk.

Amint az képemen látható, a finom, apróbb módosítások híve vagyok, és bár nincs látványosan nagy különbség a szerkesztett kép és a nyers kép között, véleményem szerint pont annyit ad hozzá a szerkesztés, ami közelebb visz ahhoz a látványhoz, amit a valóságban láttam.

A cikkben bemutatott eszközök rendkívül felhasználóbarát módon érhetők el a Fotók applikációban, és az intuitív kezelőfelület révén a kezdők számára is könnyen használhatók. Amennyiben megtanuljuk ezeket az eszközöket használni és kicsit összetettebb szoftverre váltanánk, nem kell aggódnunk, ugyanezzel a névvel találhatóak meg például a Lightroomban is ezek a funkciók.

Összességében elmondható, hogy képünk szerkesztésének nagy része személyes preferenciánkon és vizuális látásmódunkon is múlik. Kreativitásunk alapvetően felülírhatja a tankönyv szerinti jó és rossz példákat, de érdemes a mértékletesség elvét megtartani a képszerkesztés folyamán.

Szerző: Keresenyei Vince, fotográfus